Már a harmadik sörét kóstolom a Tacet Brewery gerillafőzdének, de magáról a főzdéről nem sok mindent tudok, így itt az ideje utánajárni a történetnek.
Balázs, a főzde alapítója zenész, amit már abból is sejteni lehet, hogy egyrészt a ‘tacet’ (~néma) egy zenei kifejezés (jelzés arra, hogy a hangszer nem szól, pihen), másrészt a főzde első négy söre a Nibelung gyűrűje, Wagner négy operából álló ciklusa után lett elnevezve. A vírushelyzet okozta kényszer(koncert)szünet miatt Balázs szintet lépett az otthoni sörfőzésben és gerilláskodni állt. Viszont ahogy azt mindjárt láthatjátok, nem az újhullámos irányba indult el.
Az első söre, a Das Rheingold ’20 júliusában jött ki, és nekem a Belvárosi Sörfesztivál egyik legkellemesebb meglepetése volt, a sok ilyen-olyan ipa között egy letisztult, remekül sikerült helles. A sör egyébként az Ugar Brewery-nél készült. Majd’ egy évvel később érkezett meg a Götterdämmerung balti porter, amit szintén az akkori Belvárosin sikerült megkóstolnom. A nem sokkal később megjelent hefeweizen, a Siegfried érkezéséről viszont jól lemaradtam, pedig nagyon kíváncsi vagyok rá, a Bajorok Ligája sorozatban is ott lenne a helye!
Tavaly év végén aztán megérkezett a sorozat záró darabja, a Die Walküre altbier is. Az altbier amúgy is elég közel áll a szívemhez, és a hazai sörpiacon igazi ritkaságnak számít. A címke szerint ez már a Reketye Brewing Co.-nál készült.
A Die Walküre minden tekintetben hozza azt, ami egy alttól elvárható. Kitöltve egy félbarna, nagyon tiszta sör fogad bennünket. Kenyeres malátás aroma, kicsit pirított (de azért nem pörköltes) jelleggel. Belekortyolva ugyanúgy a maláta dominál, a komló íze és keserűsége nagyon visszafogott. Könnyű testű ivósör. Megállná a helyét a düsseldorfi sörök között!
Azt nem sikerült kiderítenem, mi lesz a folytatás, mindenesetre mindig szívesen látok hasonló klasszikusokat!
Az eredeti Instagram bejegyzés (bejelentkezés után) itt tekinthető meg: Wagner sörei
